KAPCSOLATFELVÉTEL
VITI group > Kezdőlap > Tudástár > Lakossági szennyvizek és tisztítása, iszaptermelése

Lakossági szennyvizek és tisztítása, iszaptermelése

1. A szennyvíztisztítás célja

Európában a lakosság szennyvizeit általában nem hasznosítják a mezőgazdaságban. Ilyen megoldás adódhatna egyébként a különböző állattartó telepek szennyvizeivel együtt történő hasznosításra. A lakossági szennyvizeket általában a szennyvíztisztítóban történő kezelést követően a legközelebbi befogadóba, patakba, folyóba, tóba vagy ezeken keresztül akár közvetlenül az óceánba bocsátják. A szennyvíztisztító feladata, hogy a befogadókat és ilyen értelemben azok további hasznosítását védje a szennyezések hatásaitól.

Napjainkban fokozódó igény jelentkezik a tisztított vizek ismételt hasznosítására, például hajózásra, vitorlázásra történő hasznosítására (lehetőleg úszó iszaprétegek kerülgetése nélkül), vagy üdülési, vízi sportok céljára (természetesen nem bűzlő vízfolyások feltételezésével), esetleg ivóvízként történő újra felhasználására (befogadókból történő nyersvíz kivétel). Az utóbbi esetben különösen nem kívánatos, hogy bármilyen krónikus vagy akut toxicitást okozó vegyület, netán haloform vegyületek, vagy azok prekurzorai, esetleg olyan szerves vegyületek jelentkezzenek az élővízben, melyek annak előtisztításával nem távolíthatók el, és így tápanyagul is szolgálhatnak az ivóvíz elosztó hálózatban különböző mikroorganizmusok kifejlődéséhez.

Olyan szerves anyagok se maradjanak lehetőség szerint a tisztított szennyvizekben, amelyek aztán az ivóvizek sótartalmát növelik, valamint az ismételt felhasználásnál esetlegesen korróziót okoznak a vízellátó rendszerben. A szennyvíztisztításnak ezért az a feladata, hogy megfelelő minőségű tisztított szennyvizet bocsásson a befogadóba. Azzal annak a biocönozisát kedvező irányba alakítsa vagy stabilizálja. A vízi életet, a halászatot minden további problémától mentessé tegye. Az adott víztestekben ne okozzon sem oxigénhiányt, sem eutrofizációt. Ne terhelje túl foszforral, vagy nitrogénnel. Ne juttasson be a víztestekbe olyan kritikus szerves anyagokat sem, melyeket a vízi szervezetek akkumulálhatnak, felhalmozhatnak, s ma még ismeretlen, csak hosszabb idő után jelentkező károkat okozhatnak.

Az oxigén-egyensúly, vagy a természetes vizek öntisztuló kapacitásának a biztosítása, fenntartása, a hosszú távú cél a szennyvizekkel történő szennyezés szabályozásánál, korlátozásánál. Ez az, amiért a tisztított vizeknél elsődleges határértékként tekintik azok biológilag még lebontható szerves anyag tartalmát, illetőleg annak az oxigénigényét, maradó BOI, vagy BOI5 értékét.

A tisztításnál másodsorban azokat a komponenseket, tápanyagokat kell eltávolítani a szennyvízből, amelyek nagyon gyors alga, vagy növényi szaporodást okozhatnak a vízi környezetben. Az eutrofizáció veszélye mind a zárt víztesteknél, mind az óceánoknál rendkívül nagy. Ennek megfelelően a folyóvizek tápanyag-terhelését megfelelően korlátozni kell.

A szennyvizeknek olyan komponensei, mint az oldott sók, nehézfémek és toxikus vegyületek a lakossági szennyvizeknél csak olyan kis koncentrációban vannak a szennyvizekben illetőleg kerülhetnek ki a tisztított vízzel a befogadókba, amelyek rendszerint nem okoznak azokban veszélyes felhalmozódásokat az üledékben vagy a mikroorganizmusokban. Az ilyen szennyezések elsősorban a biológiai szennyvíztisztítás iszapjában koncentrálódnak. Az olyan biológiailag bonthatatlan szerves vegyületeknek a lakossági szennyvizekbe történő bejuttatása, melyeknek az ivóvíz újrafelhasználásra történő visszaforgatása veszélyt jelenthetnek az emberre, vagy a szennyvíziszapon keresztül egyéb szférákra, természetesen csak igen minimális koncentrációban engedhető meg. Ez egyébként a műszakilag fejlettebb országokban nem csak a szennyvíz koncentrációjával, de a termelésből, illetőleg az üzemből a szennyvízbe kerülő fajlagos veszteség mennyiségével is korlátozva van. A közcsatorna, illetőleg a lakossági szennyvíztisztító védelmét az ipari túlszennyezéssel szemben a közcsatornába szennyvizet kibocsátó ipari üzemekkel szemben a közcsatorna határértékek szolgálják. Más kérdés, hogy veszélyes komponensek a nehezen bontható, vagy káros hatású anyagokból, sőt alapjában véve ártalmatlan anyagokból is keletkezhetnek a szennyvíztisztítás folyamatában, azok biológiai átalakításának eredményeként.

Napjainkban a szennyvizekkel vagy tisztított szennyvizekkel a befogadókba kerülő szennyezőanyag mennyiségeket részben az üzemméret, részben a befogadó, vagy a térség érzékenysége szerint határolják be. A nagyobb szennyvíztisztítóktól jobb tisztítási hatásfokot, a kisebbektől valamivel gyengébb tisztítási hatásfokot várnak el. Ez más-más az érzékenyebb és kevésbé érzékeny területeknél. A szennyvíztisztítás minőségi előírásai tekintetében mint már említésre került, a BOI5 terhelés az, amelyik a legfontosabb megkülönböztető paraméter. Ezt illetően a napi 60 kg és napi 6.000 kg BOI5 tisztítókapacitás mérettartományban a telepek különböző kategóriákba vannak besorolva. A különböző mérettartományokhoz különböző kibocsátási határérték tartoznak mind a BOI5, mind más paraméterek tekintetében. A legnagyobb méretű szennyvíztisztítók esetében a KOI megengedett határértéke 75 mg/l a BOI 15 mg/l, az ammónium-nitrogén vagy nem limitált, vagy 10 mg/l, az összes-nitrogén koncentrációja 20 mg/l körüli, valamint az összes foszfor 1-2 mg/l a tisztított vízben. Ezek az értékek 2 órás véletlenszerű mintázás átlagos értékeire érvényesek.

A vízben szegényebb, vagy gazdaságilag is szegényebb országokban a szennyvizek koncentrációja nagyobb, ezért ott a tisztítás a fenti koncentrációkig lényegesen nagyobb fajlagos költséggel érhető csak el. Az egy lakosra engedélyezett környezetszennyezés ugyanakkor a vízpazarló országokban az ilyen szabályozáskor a nagyobb lesz, mint a kisebb vízfogyasztásúaknál. Az utóbbiaknál ezért a környezet fajlagos terhelését nem növelve az előzőekhez képest, a tisztítás hatásfokát gyakran az adott szennyezők eltávolítási hatásfokának a százalékos értékében is előírják, mintegy kompenzálva azzal a nagyobb koncentráció költségnövelő hatását. A százalékos tisztítási hatásfok előírás alkalmazása a bemutatott értékeknél lényegesen nagyobb megengedhető kibocsátási koncentrációkat eredményez. Az ammónium-nitrogén és összes-nitrogén koncentrációkra a határértékek csak 12 °C-nál nagyobb szennyvízhőmérséklet esetén érvényesek.

Összeállította: Kárpáti Árpád

Koppe, P. – Stozek, A. – Neitzel, V.”Lakossági szennyvíz és szennyvíziszap” című áttekintőjének a felhasználásával ( Wastewater Treatment” (Rehm, H. J. and Reed G.: Biotechnology, V. 11a. p. 337-)

A teljes cikket letöltheti itt: Lakossági szennyvizek és tisztítása, iszaptermelése