KAPCSOLATFELVÉTEL
VITI group > Kezdőlap > Tudástár > Folyamatos és szakaszos átfolyású vagy betáplálású (SBR) eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek összehasonlítása

Folyamatos és szakaszos átfolyású vagy betáplálású (SBR) eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek összehasonlítása

1. Bevezetés
2. SBR technológia jelenlegi helyzete
2. 1. Üzemeltetés
2. 2. Keverés
2. 3. Levegőztetés
2. 4. Tisztított víz elvétel
2. 5. On-line ellenőrzés, szabályozás az SBR telepeknél
2. 6. Más, szakaszosan üzemeltetett eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek
3. Folyamatos betáplálású és SBR rendszerek összehasonlítása
3. 1 Tömeg, anyagmérleg
3. 2. Folyamatos és szakaszos betáplálású rendszerek jelenlegi kiépítése
4. SBR telepek tervezése
4. 1. Folyamatos betáplálású rendszerek analógiájával történő tervezés
4. 2. Anyagmérleg alapján történő tervezés
4. 3. Egyes ciklusok optimalizálása dinamikus szimulációval
5. Jelenlegi üzemeltetés értékelése
6. Összefoglaló
7. Irodalmi hivatkozások

1. Bevezetés

Szakaszos betáplálású reaktorok, vagy eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek – Sequencing Batch Reaktor (SBR) – melyek szakaszos nyersvíz betáplálással és hasonló tisztított víz elvétellel üzemelnek. A folyamatos átfolyású rendszerektől eltérően a tápanyaglebontás folyamatai, valamint a folyadék és a szilárd anyag elválasztása ebben a reaktor típusban egyetlen medencében játszódnak le, jól definiálható, folyamatosan ismétlődő időciklusok alatt. A tisztítandó szennyvizet ennek megfelelően szakaszosan kell feladni a szennyvízgyűjtő rendszerből a tisztítómedencébe, ahol meghatározott ideig történik annak a valamilyen módon történő kezelése. Ezt követően, az ülepítés után a víz egy részét elengedik a rendszerből. Ez biztosítja a folyamatos üzemeltetést és iszapvisszatartást a medencében. A szakaszos betáplálású szennyvíztisztító esetében a medencében levő folyadéktérfogat változik, szemben a folyamatos betáplálású rendszerekkel, ahol az állandó.

A múltszázad elején legelőször kiépített eleveniszapos szennyvíztisztítók ennek megfelelően alapelvüket tekintve SBR jelleggel üzemelő rendszerek voltak. (Ardern és Lockett, 1914). Ezeket a tisztítókat azonban viszonylag gyorsan átépítették, átalakították folyamatos betáplálású egységekké, a szabályozástechnika akkori fejletlensége, valamint a levegőztető rendszer gyors eltömődése eredményeként. A napjainkban már rendelkezésre álló technikai lehetőségek ugyanakkor a szakaszos betáplálású szennyvíztisztítókat a folyamatos betáplálású üzemekkel versenyképessé teszik. Mindegyik rendszer alkalmas hasonló folyamatok kivitelezésre, de az egyik térben, a másik időben ciklizálva. Ennek megfelelően mindegyiknek megvan a maga előnye a másikkal szemben. Hogy egy adott esetben melyiknek az alkalmazása célszerű, csakis nagyon gondos vizsgálódással dönthető el. Ez a fejezet az SBR technológia jelenlegi helyzetét, ismereteit pontosítja. Összehasonlítja a szakaszos betáplálású és folyamatos betáplálású rendszerek működését és teljesítőképességét, végül ismerteti az SBR jelenlegi tervezési ismereteit.

Az eleveniszapos rendszerek kialakulása a manchesteri laboratóriumokban, egy töltő-ürítő reaktorrendszer kifejlesztésével kezdődött (Ardern és Loczkett, 1915). Ezekben a reaktorokban a mikroorganizmusokat lebegő, szuszpendált formában tartották a tisztítás során. A tisztítási folyamatok végbemenetelét követően, a lebegő iszaprészeket hagyták kiülepíteni az edények fenekére, mielőbb a tisztított vizet a felszínről elvezették volna, visszatartva így a tisztítást végző mikroorganizmusokat. Megfigyelték, hogy a baktériumok ilyenkor jól ülepedő, pehelyszerű iszapszerkezetben élnek, szaporodnak. Maga az eleveniszapos név is innen ered.

Az első üzemi méretű eleveniszapos szennyvíztisztítót Salfordban építették (Duckworth, 1914; Melling, 1914), mintegy a manchesteri kísérleti üzem méretnövelésével. Ez az üzem egy SBR rendszer volt a jelenlegi értelmezés szerint. A tisztítandó szennyvizet szakaszosan adagolták a reaktorba, megfelelő időszakonként. A reaktor tartalmát megfelelő ideig levegőztették, majd az iszappelyheket hagyták leülepedni, s a felső, tiszta vizes fázisból vették el a tisztított vizet, helyet biztosítva így a következő ciklus folyadékbetáplálásának. Jó vízminőséget tudtak ezzel a rendszerrel elérni az SBR üzemmódban, azonban az ilyen ciklikus üzemeltetés abban az időszakban bonyolultnak bizonyult. Nem voltak megfelelő üzembiztonságú időkapcsolók, az SBR különböző ciklusainak váltására, szabályozására. Ugyancsak gondot jelentett a diffúzorok eltömődése is a levegőztetésnél. Az üzemet ezért hamarosan folyamatos betáplálásúvá alakították át, szeparált utóülepítővel. A múlt század 70-es éveiben ugyanakkor a szakaszos betáplálású eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek mintegy reneszánszukat élték, miután Irvine (Irvine és Bush, 1979) felismerte a folyamat számos kedvező adottságát. Ők és munkatársaik hosszú éveken keresztül vizsgálták a folyamat szabályozhatóságát és adaptációs lehetőségeit (Irvine és Ketchum, 1989), nagymértékben hozzájárulva ezzel az SBR technológia jelenlegi, optimalizált változatának a kialakításához (Irvine és társai, 1997).

Eberhard Morgenroth – Peter A. Wilderer

A teljes cikket letöltheti itt: Folyamatos és szakaszos átfolyású vagy betáplálású (SBR) eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek összehasonlítása